Új utakon, a múlt előtt tisztelegve – interjúnk Marianna Oklejak lengyel illusztrátorral

Marianna Oklejak lengyel illusztrátor az utóbbi években virágzó lengyel illusztráció egyik kiemelkedő alkotója. Tavaly a Budapesti könyvfesztivál vendége volt, munkái közül a Móra Kiadó gondozásában megjelent klasszikus, Janusz Korczak l. Matykó király című meseregény illusztrációi találhatóak meg a magyar könyvespolcokon. A Budapesti Lengyel Intézet állította össze Csodaország címmel kiállítási anyagát, amely május közepétől a Virányosi Közösségi Házban és online felületein megtekinthető. Az alkotóval emailben készült interjúk következik. 

 VKH: Csodaország című kiállításod a Virányosi Közösségi Ház online lesz felületein látható. Mesélnél egy kicsit erről az anyagról? Mi inspirált ennek az összeállításnak az elkészítésére?
MO: A kiállításon két képeskönyvem illusztrációiból lehet látni képeket, amelyeket a lengyel népművészet ihletett. Ez kifogyhatatlan ihletforrás számomra: egyrészt az élénk, merész színek, aprólékos minták, másrészt az egyszerű formák világa. Ugyanakkor az a célom, hogy ne csak másoljam, hanem úgy használom, mint egy nyelvet, amiből valami újat építek fel. Mindig is kerestem az új utakat, de egyben a múlt előtt is tisztelgek.



VKH: Hogyan választottad magadnak az illusztrációt, mint műfajt?
MO: Ez teljesen természetes volt számomra. Már kisgyerekként saját képeskönyveket készítettem magamnak, többnyire nagyon kevés szöveggel. Hiszek abban, hogy el lehet mondani egy történetet képekkel, vagy egyszerűen csak szemet gyönyörködtetőek. Képeskönyvekkel mesélni – ez a forma nagyon sok szabadságot ad, te vagy az egyedüli alkotója a könyvnek és kontrollálhatsz mindent ezzel kapcsolatban, például megváltoztathatod a szöveget is az utolsó pillanatban!


VKH: Lengyelországban a képeskönyv, mint műfaj igazán berobbant az utóbbi öt évben. Nagyon sok izgalmas új alkotó jelenik meg, a könyvek díjakat nyernek… Még a tavalyi Nobel-díjas író, Olga Tokarczuk is részese ennek a folyamatnak több könyvvel. Mi a te véleményed, hogyan látod? Mi történt Lengyelországban? Mennyire nyitottak a vásárlók (a szülők, a pedagógusok) ezekre a gyönyörű könyvekre?
 MO: Szerintem ez a hógolyó-effektus. Igazán sok bátorítást lehet nyerni a sok új megjelenésből, az ember ihletet kap ahhoz, hogy szabadjára engedje a fantáziáját. Ugyanakkor a képeskönyv még mindig egyfajta rés. Persze a legkisebbeknek csak képeskönyvekre van szükségük, de amikor ezt a kifejezést használom, akkor nem csak a legkisebbeknek szánom a munkámat. Nagyon vonz az az elképzelés, hogy kevert műfajú képeskönyvet hozzak létre, ami több generáció figyelmét is elnyerheti. Ez az elképzelés nem igazán nyugszik piaci alapon, nem lehet belőle megélni, ugyanakkor nagyon sok időt vesz igénybe az elkészítése.



VKH: Kik a kedvenc alkotóid? Melyek a kedvenc könyveid?
 MO: Az első nevek, akik eszembe jutnak, lengyel illusztrátorok: Bohdan Butenko és Zdzisław Witwicki. (Sajnos mind a ketten elhunytak tavaly.) Nagyon sokat köszönhetek nekik, az ő alkotásaik formálták a képzeletemet gyerekként. Velük kezdődött számomra minden. Ha tudod, nézd meg a Dong, co ma świecący nos (A fénylő orrú Dong) című könyvet. Edward Lear írta és Butenko rajzolta és tervezte a könyvet. Egy mestermű, ami az egyszerűséget, a féktelen játékosságot és a humort kombinálja.


VKH: Sajnos te is és mi és karanténban töltjük az utóbbi heteket. A közösségi oldalon látom, hogy egy nagyon izgalmas és humoros online sorozatod van, a Klub Tropicana. Mesélnél erről?
 MO: Próbálok úgy megbirkózni a járványhelyzettel, ahogy tudok. Úgy döntöttem, hogy ezúttal videókat fogok csinálni, ami teljesen különbözik attól, amit normálisan csinálni szoktam. A videókkal azonnali reakciókat lehet kiváltani, ez most az élő találkozások pótléka, amiket úgy hiányolunk most. Próbálok nem kétségbe esni, hanem nevetni, mert az jobban segít. A “Klub Tropicana” egy kitalált viccklub, bár mondjuk a szűk baráti körömben már vagy tíz éve létezik. De most úgy döntöttem, hogy nyilvánossá teszem, és különböző karakterekkel reflektálok a jelen kor abszurd helyzeteire és atrocitásaira. Még az elnöki választásra is kampányolok. (Interjúnk a május 10-iki lengyel elnökválasztás előtt készült. – A szerk.) Direkt nagyon alacsony minőségben, barkácsolt díszletekkel és szándékosan béna effektekkel veszem fel.

Új utakon, a múlt előtt tisztelegve – interjúnk Marianna Oklejak lengyel illusztrátorral 20

Szólj hozzá!