Hajdu Tamás, fotográfus állatorvos, aki 2018-ban a Magyar Fotográfia Napján volt a Lívia-villa kiállítója.

Karanténinterjúk: HAJDU TAMÁS

Két éve magyar fotográfia napján volt nálunk kiállításod. Az első az anyaországban. Mi történt veled azóta? Úgy láttam több nemzetközi fesztiválon is voltál akkoriban.
Volt néhány emlékezetes és jó kiállítás, meg workshop azóta, de a leg fontosabb a 2018-as Izraeli Photo IS:RAEL fesztivál volt. Nagyon nagy élmény volt. Ez egy nemzetközi fesztivál Tel-Avivban, ahol több mind 50.000 látogató van egy hónap alatt. Volt egy külön standom, ahol a fotóimat kiállították és a hétvégén, amikor ott voltam rengeteg ember nézte meg, egy csomó pozitív visszajelzést kaptam. Nagyon jó volt.
Emlékszem, az utolsó pillanatban kellett lemondanod, hogy személyesen is itt legyél, mert akkor tört be a sertés influenza. Állatorvosként pedig fontos szereped volt ennek a kezelésében. Miközben fotósként leginkább a szűk környezeted, a városod életképeit örökíted meg, munkád során gyakran találkozol olyan egészségügyi krízishelyzetekkel, amik túlnyúlnak a város, az ország, sőt a kontinenshatárokon? Volt korábbi hasonló tapasztalatod?
A munkám jóvoltából kiélesedett a szemem ezek a témák iránt, de őszintén nem keresem őket csak úgy adódnak.
Sokat lehetett hallani a vuhani gócról. Számítottál ilyesmire, mikor tudomást szereztél róla?
Lehet furán hangzik , de igen számítottam rá. Mi már február elején bevásároltunk ásványvízből és lisztből is.
Mesélj egy kicsit az ottani helyzetről, mik a személyes tapasztalataid?
Románia szerintem egész gyorsan, és jól reagált a krízisre. A sok olaszországi vendégmunkás miatt, akik egyből hazaindultak, egész jó szabályozásokat hoztak. A kijárási tilalom is gyorsan jött, ezért is lehet, hogy elég jól állunk a betegek számában. Úgy érzem, az emberek nagyon komolyan veszik a védekezést, meglehet ebben benne van az is, hogy mind tartunk attól, hogy a román egészségügyi rendszer korhazaiba kerülünk.
Mennyire éled meg nehezen a karantént? Hogy töltöd a karantén-napjaidat?
Egyelőre bírom. Sokat kertészkedünk es megpróbálunk minél többet a szabadban lenni. Az állategészségügyben nem állt le a munka. Beosztottuk magunkat, vagy kivettük a tavaly esedékes szabinkat. Az otthonülés nálam megszokott dolog, kertes házból nem nagyon akar az ember kilépni. Tanulunk a kislányunkkal, Netflixen megnéztünk minden jót, és kitakarítottam a külső tárolókról a selejt fotókat.
Mi változott meg az életedben leginkább a karantén miatt?
Megnőtt a hajam.
Kellett változtatnod az alkotói rutinodon? Az a fajta fotós munkaszemlélet, amivel te dolgozol, hogy az utcán jártadban-keltedben kapod el a pillanatot, megsínyli ezt a járványt vagy épp ellenkezőleg, kiváló alapanyag a számodra? Tudsz belőle inspirálódni?
Nem inspirál a mostani helyzet. A város üres, úgyhogy nincs sok téma, a kijárási tilalom sem ösztönöz arra, hogy kimenjek a városba. De nem kötelező, hogy kint legyél, elég hogy nyitott szemmel nézd a környékedet. A hétvégi fotós túrákat el kellett felejteni egy időre. Inkább a kislányomat kínzom a fotókkal.