Farsangi szokások

A farsangi szokások őshazája Olaszország. Már a római korban hatalmas karneválokat rendeztek: díszes kocsikkal, maskarákkal vonultak fel, fényes pompával, napokig tartó, az egész környéket megmozgató ünnepélyt tartottak.

Hozzánk a szláv és germán népek közvetítésével jutott el ez a szokás. A neve is – farsang – a német Fasching-ból ered.

A farsang időpontja

A farsang hossza és zárónapja minden évben más és más. Ezért soroljuk a mozgó dátumú ünnepek csoportjába. Ennek az az oka, hogy bár a farsang világi ünnep, mégis keresztény egyházi ünnepekkel van szoros összefüggésben: kezdete mindig ugyanakkor, január 6-án vízkeresztkor van, zárónapja a húsvét előtti 40. nap, hamvazó szerda.

Farsangi szokások

A farsangi szokások sok ősi pogány elemet is megőriztek. Erre az időszakra tömörültek a vígság, a mókázás, sőt ez volt a házasságkötés, a legény- és a lányavatás, a szobában, a házban végzett téli munkák: fonás, tollfosztás, hímzés stb. időszaka, sok helyütt a tengerihántás és disznóölés időszaka is. Ezek a munkafolyamatok többnyire magukban rejtették a társas szórakozás lehetőségeit is.

A magyar farsangi szokások jellemzően néphagyományokra épülnek, elsősorban német eredetű néphagyományokra.
Legrégebbi képviselői a farsangi köszöntők, valamint a maszkos-jelmezes felvonulások, az úgynevezett maszkos alakoskodások.

Farsangi szokások 2
Alakoskodók (Fotó:netfolk.blog.hu)

A termékenységvarázslás mellett a párválasztást segítették ezek a farsangi alakoskodások, amikor a legények cigány asszonynak, ördögnek, töröknek, katonának, menyasszonynak, halálnak, püspöknek, koldusnak vagy boszorkánynak öltöztek, meglátogatták a lányos házakat disznóvágáskor, vagy a tollfosztókat és a fonókat, rövid vicces jeleneteket játszottak el, osztották jókívánságaikat, bekormozták az asszonynépet és incselkedtek a lányokkal.

A farsangi időszak legfontosabb eseményei a bálok, a farsangi mulatságok voltak. A lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát, amit a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűztek, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. A legény megölelte és megcsókolta a lányt, és táncba vitte. Ezt a nyilvános színvallást hamarosan követte a lánykérés.

A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Vénlányoknak azok a lányok számítottak, akik egy-két évvel vagy többel túlhaladták a házasságkötés helyben ideálisnak tartott időpontját.
Legelterjedtebb módja a tuskóhúzás, tőkehúzás, amelynek lényege: a leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában hangos vonulás végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve), de sok esetben csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna. Gyakran csak a lány házánál zajlik: a legények tuskót húznak be a férjhez nem ment lányok udvarára, vagy a lány háza előtt húzzák el a fadarabot, kiáltozva: „Itt a törzsök, húzzad!” A szokás főleg a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon és Erdélyben ismert. Az ÉK-i országrészen a szűzgulyahajtás, gulyafordítás, kongózás, zajos felvonulás: a legények kiáltására („Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!) az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun.

Farsangi szokások 3
Tuskóhúzás (Fotó:netfolk.blog.hu)

A farsang csúcspontja, a farsangi időszak utolsó három napja, amit „farsang farkának” neveznek. Ezek a felszabadult mókázás igazi napjai. „Felkötjük a farsang farkát” – mondták még ötven éve is az idősebbek, ha farsang idején meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy szórakozni mentek. Régi hagyomány az „asszonyfarsang”, melyet mindig farsanghétfőn rendeztek. Ekkor a lányok, asszonyok férfiruhába bújtak, és férfi módra mulattak egész nap. A farsang farkának néhány napja alatt rendezik meg ma is a karneválokat, ahogyan a velencei és riói ünnepet, úgy a magyarországi legjelentősebb farsangi eseményt, a mohácsi busójárást is. A télűzés jellegzetes szimbóluma a kiszebáb-égetés, amikor is – február végén, a tavasz közeledtével – a gyerekek által készített szalmabábot, amely a telet, a rosszat és a gonoszt jelképezi, télűző rigmusok kíséretében égetik el.

Farsangi szokások 4
Kiszebáb (Fotó:felvidek.ma)