• AI-EI

  • Koszorúzás Dr, Kiss Áron emléktáblájánál

    2018. június 21. csütörtök 14.45

    Helyszín:Gálbory-villa kertje
  • Szerkesszük együtt a csodaceruzát

  • Az ismeretlen gyermek

  • Kertbarát kör

    Összejövetelek minden hónap utolsó keddjén 16.30 - 18.30

Baán Katalin kiállítás megnyitó

Imádkozni annyi, mint kapcsolatot teremteni – Baán Katalin Képi gondolatok a Zsoltárok könyve elé című kiállításának megnyitója

 

Egyetlen pillanat is magába sűríthet egy egész emberéletet. Ugye, ismerős ez számunkra? Baán Katalin fotói mintha egyszerre őriznék a múlt és a jelen meghatározó pillanatait. E két idősík finom súrlódása megbékélést hozhat a huszonkét zsoltár egy-egy darabjának szemlélése közben. Ez a megbékélés azonban egyetlen perspektívából lehetséges: az örökkévalóság felől nézve.

Szeretettel köszöntöm Önöket Baán Katalin fotóművész kiállításán, amelynek címe Képi gondolatok a Zsoltárok könyvéből.

Hogy lehet képi egy gondolat? Úgy, hogy nem csupán szavakból, de képekből is épül; azaz nem más, mint képzet. Képzetekkel van dolgunk, amikor megállunk e kiállítás képei előtt, de hogy milyen élmények hívták elő ezeket, arra mindannyian más és más választ fogunk adni. Baán Katalin képes sajátunkká tenni valamit, ami az ő optikáján keresztül tárul elénk. Valamit, ami mélyen közös tapasztalatunk.

És talán kortalan is. A kiállítást ihlető Zsoltárok könyve a Biblia leghosszabb könyve. Százötven darabból álló énekgyűjtemény; keletkezése az emberi történelem jókora szeletét felöleli, csaknem ezer esztendőt. Baán Katalin tudja, hogy egy nap és ezer nap, egy év és ezer év között nincs különbség. A szembenézés, az elengedés és a cselekvés felelőssége szempontjából mindig ma van.

De vajon mi a zsoltár? Nem más, mint imádság. Imádkozni pedig annyi, mint kapcsolatot teremteni. Szólni arról, ami van. Legyen az betegség, fájdalom, üldöztetés, vágyakozás, öröm, hála, gyönyörködés vagy köszönet. Más szóval: megvallása a bűnnek és a szeretetnek – vajon melyik a nehezebb?

De az imádkozó nemcsak beszél, hanem beszélget. Elengedi a kontrollt, és nem hiába teszi: olyasvalakivel kerül kölcsönhatásba, aki megtöri a közeli és távoli múlt hatalmát, és garantál egy szebb jövőt – csak mert itt és most Ő van jelen.

Ettől lesz egy-egy zsoltár történetté. És mindig jelen idejűvé, mert – míg e földön élünk – mindig benne vagyunk a történetben, nem rajta kívül. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de azt sem állíthatjuk, hogy tegnap eldőlt minden.

 

E montázsok alkotója több mint egy évtizede dolgozik a számára kedves technikával: a hagyományos, analóg fényképezést digitális utómunkával ötvözi. Még fiatalon ihlették meg a hatvanas-hetvenes évek fordulójának fekete-fehér, újhullámos képei. Az akkori polgárpukkasztó, ellenálló fotók is montázstechnikával készültek. Baán Kati ma ugyanezzel a merészséggel kattint egyet, megállítja a képet, és ekkor már tudja, hogy kerül rá a következő. Mindent fejben őriz meg, és míg elő nem hívja, nem látja, sikerült-e a fotó.

Folyamat és pillanat, tünékeny és maradandó, mozdulatlan és dinamikus – ez mind együtt a kép, amely fényből és árnyékból szövődik. A fotózás a pillanat művészete, és mert ilyen, az örökkévalóságot érinti.

 

E képek rétegzettsége akár a zsoltároké: a sebeket eltakaró finom lepel számomra a kegyelem perspektívája, amely előbb vigasztalást ígér, majd gyógyulást is. Baán Katalin zsoltárai előtt állva nem tudok nem magammal szembenézni. Sem eltakarni lelkem kivetüléseit vagy elnémítani emlékeim visszhangjait.

S miközben e montázsokat egyedül lehet igazán befogadni, megajándékoznak azzal a felismeréssel is, hogy nem vagyunk egyedül. Jobban kapcsolódunk, mint gondolnánk, igaz, egyedibbek is vagyunk, mint hinnénk. Elesettségünk végzetes, ám reményünk sorsfordító.

Baán Katalin képi zsoltárai puhák és kemények, sűrűk és áttetszők, mozdíthatatlanok és folyton változók. A kijelölt utak repedeznek, a sírok lefoglalják a valaha éltek helyét, ám a fénytörésben szinte hasít a létezésünk feletti öröm, a teljesítményünktől független szeretet.

A lírai én nem söpri szőnyeg alá a múltat, de már egy másik perspektívából szemléli azt. Ezek a zsoltárok eljuttatnak a volttól a vanig, a vantól a lehetig, más szóval: a láthatótól a láthatón túliig.

Hogy mi lehetséges ma valamennyiünk számára, annak a megválaszolásához kívánom, hogy nyújtson inspirációt e 26 műalkotás, Baán Kati 26 zsoltára, amely nemcsak az idő lineáris síkjait fűzi egybe, de összeköti az Eget és a földet, a pillanatnyi és az örök életet.

 

 

Jakus Ágnes
újságíró

Elhangzott: Baán Katalin Képi gondolatok a Zsoltárok könyvéből című kiállításának megnyitóján, Budapesten, a Virányosi Közösségi Házban 2018. január 20-án


A fotókat Tóth Péter Csaba készítette