• fade

  • </p

  • MESÉLŐ KÉPEK

EGÉSZSÉGVÉDŐ KLUB

május 5. kedd 17.00

Hellingeri-rendszerállítás

Előadó: Proksa Terézia, kineziológus oktató, transzperszonális pszichológus, okleveles hellingeri család-és rendszerállító.

A belépés díjtalan!

 

 

A Hellinger-féle családterápia lényegének bemutatása

 

Bert Hellinger figyelt fel arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egyolyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjesztett családhoz, az ún. klánhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk-e a létezéséről, vagy nem. Ez a mező, a tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a saját működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik be az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.

Hellinger a nyolcvanas évek második felében kezdte el módszerének kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció-analízis és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugatipszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A kilencvenes években Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a családfelállítás nevű módszer.

A szisztemikus-fenomenologikus családterápia, röviden a "családfelállítás" ennek a mezőnek a"megkérdezése".A módszer a külföldi és a hazai tapasztalatok szerint rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket nagy katarzisokat okozó csoportos és egyéni foglalkozásokon mintegy letegyük. A módszer hatékonyságát azok a pozitív változásokigazolják, amelyek az eddigi foglalkozások résztvevőinek életében –sokszor azonnal– következtek be.

Hellinger módszere megfigyeléseken alapul, ám ennek a mezőnek a létezését Rupert Sheldrake angol biológus és filozófus számos, a nyugati tudomány kritériumainak megfelelő kísérlettel bizonyította(ő morfogenetikus mezőknek nevezi az összetartozó élőlények közötti láthatatlan hálót).

A megfigyelések szerint a családi lélekben / mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira. Ezek:

·         Az odatartozás joga: a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog azonban sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, vagy hogy ne fájjon az emléke pl. egy korán meghalt kisgyereknek, igyekeznek elfelejteni, úgy tesznek, mintha az illető soha nem is létezett volna. A gyerekenergetikailenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van vákuum a helyén. Különös jelenség az elvesztett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint minden 12. terhesség ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. Nyomtalanul felszívódik. Ám annak az egynek a lelkében ott van az elveszett ikertestvér lenyomata, és akár egy életen át tudatlanul keresi őt. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy a "nagypapa szívinfarktusban" halt meg, holott öngyilkos lett, mert ezzel a sorsát tagadtuk meg, vagy X nagybácsi a család fekete báránya lett, ezért mintegy töröltük a családi köztudatból.

·         A hely törvénye: minden egyes családtag kizárólag "a saját helyén" élhet jó életet. (Vesd össze a puzzle játék alapgondolatával: akkor teljes a kép, ha minden darabkája megvan és mindegyik darab a helyén van. Az ember a szülőjétől kapja az életet. A szülő a Nagy, a gyerek a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülőjével egy szinten lévőnek éli meg saját magát (pl.: aktívan beleavatkozik a szülők kapcsolatába, pártot fog és tanácsot ad), vagy a szülőjénél is nagyobbnak (pl.: megadom neked apám, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől), élményszinten egy vagy két generációs létrafokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményében hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni.

·         Rend van vízszintes irányban is: az azonos létrafokokon állók között van első, második, harmadik, sokadik, aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a rendszerbe: első, második, sokadik gyerek, első, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnőtt életében. Ha elveszik az őt megillető helyet, azt a rendszer "jóváteszi". (Lásd Jákób Ézsau vagy a Buddenbrock ház történetét.)

·         A kiegyenlítődés törvénye, mely szerint egy teljes mértékben igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik a családi lélekben: ha valakivel valami életbevágóan rossz történik (ilyen "rossz" az is, ha valaki nem kapja meg az őt megillető helyet és tiszteletet, ld. fentebb), akkor másvalaki, rendszerint egy egy-két generációval később született gyerek ugyanúgy él, érez és viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el szüleit, szerelmét, gyerekét, mintha őt érte volna valamilyen sorscsapás. Mintha azt mondta volna a lelkében:

"Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te." "Ha menned kellett, akkor követlek – a halálba, a rossz sorsba, a betegségbe." "Átveszem Tőled a nehéz érzelmeidet, hogy ezzel is segítsek Neked."

 

Ha ezen törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a három törvény valamelyike, és a rendszer,a családi lélek megkezdi a kiegyenlítő(jóvá tevő) mozgásokat, azaz működésbe lép a rendszer-lelkiismeret.

Ezek a fogadalmak, mint mondtuk, nem tudatosak, ám annál erősebben irányítják az ember életét.

A laikus számára első olvasásra hihetetlennek tűnő módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. Amódszer annyira új, hogy egy éve készült el Németországban az első leközölt katamnesztikus vizsgálat, mely szerint a családfelállítást követő évben a megkérdezettek 78%-ának életében markáns pozitív változás állt be, 14 %-uknak pedig javult az állapota. Megszűntek az addig, a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakult ki gyógyíthatatlan irreverzibilis változás, a testi betegségek is javultak

Nézzünk néhány példát, milyen esetekben valószínű, hogy beindul a rendszer-lelkiismeret, és egy gyerek megpróbálja "jóvátenni" azt a rosszat, ami a felmenőjét érte: ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett, de viszonylag hamar meghalt; ha valakit nagy, életbevágó sorscsapások és veszteségek értek; ha valaki nagy bűnt követett el, és vezekelnie kellene; ha valakit ténylegesen kitagadtak vagy mintegy "töröltek" a családi köztudatból.

Kik tartoznak a klánba, a családi lélekbe? A testvéreink, a szülők és a testvéreik, a nagyszülők és a testvéreik, esetenként a dédszülők, és a szülők és nagyszülők házassága előtti fontos kapcsolatok.

Ez az ember- ill.lélekcsoport az, kinek sorsa, úgy látszik, össze van kötve egymással, akár tudnak róla a tagok, akár nem.

Minden és mindenki egy. Mindannyian össze vagyunk kötve. - Sokat halljuk mostanában ezt a Vízöntő korában. Ám hogy a "mindenki" egy részével, a családunkkal egyek vagyunk, azt ha eddig homályosan érezhettük is, most Bert Hellinger családfelállítás néven ismert módszerével közvetlenül is megtapasztalhatjuk. És ha megtapasztaltuk, és letettük a magunkra vállalt sorsokat, érzelmeket, akkor onnantól a kezünkbe vehetjük az életünket. Az életünket, ami szüleinken, nagyszüleinken, dédszüleinken keresztül érkezett el hozzánk, és csinálhatunk belőle valami nagyon jót, hogy lássák, érdemes volt továbbadni nekünk. A legnagyobb ajándékot, amit csak ember embernek adhat.

Néhány gondolat Bert Hellingerről

 

Bert Hellinger 1925-ben született, filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult. Tanulmányai után 16 éven át egy katolikus misszionárius rend tagjaként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál.

Ezután pszichoanalitikus lett, majd a csoportdinamika, a primérterápia, a tranzakció-analízis és különböző hipnoterápiás eljárások hatása alatt kialakította a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családfelállítást. A Módszert számos területen alkalmazzák, pl.: a pszichoterápiában, a szervezeti tanácsadásban, a pszichoszomatikus orvoslásban, az életvezetési és nevelési tanácsadásban és a tágabb értelemben vett lelki gondozásban.

Bert Hellinger gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés középpontjára figyel, ahová már- vagy még nincsenek szavaink. Egy jellemző mottója:

"A legmélyebb valóság nem az ebben az értelemben vett boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. Hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni. De valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy a fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől.

Ha összességében nézzük az élet valóságát, akkor azt látjuk, hogy átmeneti és mulandó. Mögötte azonban valami maradandó hat, bármi legyen is az. Nem tudom és nem is akarom definiálni. Ám a fájdalom arra utal, ami mögötte van. A fájdalom teszi lehetővé, hogy meglássuk és elinduljunk felé."

 

Bővebben tájékozódhat a következő WEB oldalon: www.hellingerintezet.hu