• fade

  • </p

  • MESÉLŐ KÉPEK

Könyvbemutató

Bárdos Attila: Le a mélybe című verseskötetéről

 

„Bárdos Attila a lét és nemlét határterületét írja meg új verseskötetében. A költőre jellemző egyként képi és spekulatív szemléletében jelennek meg a végső kérdések.  Gondolati lírát olvashatunk, olyat, amelyik a lét határterületéhez érkezvén a gondolat és a nyelv határainak feloldhatatlan ellentmondásait mondja ki. Elégikus, néhol játékos hanghordozással beszél a költő az elmúlás keltette félelemről, de a kíváncsiságról is. Érdekli maga a tapasztalat és annak gondolkodóköltői feldolgozása. Az emberi élet értelmének soha nem abbamaradó keresésének szenvedélye süti át a sorokat. Bárdos Attila korábbi versei a világ nagyösszefüggéseire kérdeztek rá korábban is, különféle kultúrköröket szembesítve egymással. Mostani kötete nagyon személyes. Önmegszólítása egyben az olvasót is mélyen megszólítja.”

Payer Imre – József Attila-díjas költő

Bárdos Attila1941-ben született Budapesten. Gyermek- és ifjúkorát Baján, egyetemi éveit Szegeden töltötte. Matematikus, számítástechnikus, kutatóként, oktatóként, hivatalnokként dolgozott Magyarországon és a világ több országában. Számos tankönyv és szakkönyv szerzője. Aktív pályájának vége felé 60 éves korában kezdett írni verseket. A bajai Sugó Kör, valamint a Józsefvárosi Irodalmi Kör tagja. A Nekünk Nyolc című negyedéves, VIII. kerületi irodalmi lap szerkesztője.

 

A szerző korábban megjelent verseskötetei:

Öregszik a délután(Sugó Kör, 2009)

Tangens (Napkút, 2011).

 

Bak Rita: Bomló perspektíva című verseskötetéről

„A lektor tanácstalan, a költő tehetséges, a költemények besorolhatatlanok. Néhány mozdulat és a versek íve elég a költészet sikeres szárnyalásához. Mindez megtörténik az első kötetes Bak Rita verseiben. S még több is, sokkal több. Generációja hányattatása, érték-bizonytalanság, de ember- és Isten-vágy. A külvárosokkal és alföldi tájakkal átitatott kikhez tartozás kivallása, költészetbe emelése, mint a nagy elődöknél. A külvilág és a belvilág folyamatos és határtalan egymásba játszása. Miként a homokos ösvény a Tisza-parton vagy a macskaköves út a Főváros belvárosában egyformán perspektívákat nyit a lépő embernek, még behunyt szemmel is! De úttalan és ismeretlen mégis itt – bent a lélekhomályban és kint a társ(adalom) - világban – minden lépésünk eredője: „Ismeretlen /haladási /irány.” Vallani, élni, látni mégis itt kell. S mert Bak Rita költőnő és ízig-vérig modern asszony: láttatni is.”

Turcsány Péter