• fade

  • </p

  • MESÉLŐ KÉPEK

Filmvetítés Tolnay Klári emlékére május 29-én:

A hölgy egy kissé bogaras

 

Tolnay Klári 1914. július 17-én született Budapesten, és a Nógrád megyei Mohorán nőtt föl. Itt végezte az elemi iskolát, majd Balassagyarmatra járt polgáriba. Két évet a nyíregyházi Angolkisasszonyoknál tanult, majd Debrecenben érettségizett felsőkereskedelmi iskolában. Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt. Filmszínészi karrierje a Hunnia Filmgyárban indult, miután Gaál Béla filmrendező meglátta benne a tehetséget és felkarolta.

Első nagyobb szerepét a máig közkedvelt Meseautóban kapta 1934-ben, s még ugyanabban az évben szerepelt a Lila akácban is. Sikerei hatására szerződtették a Vígszínházba, ahol eleinte naiva szerepeket osztottak rá. 1948-tól az intézmény társigazgatója lett Somló István és Benkő Gyula mellett. 1950-től haláláig a Madách Színház művésze volt, számos jelentős szerepet játszott el itt is. Hosszú pályafutása alatt szerepelt többek közt a Bűn és bűnhődésben, a Tisztességtudó utcalányban, a Liliomban, a Romeó és Júliában, a Cseresznyéskertben, az Éjjeli menedékhelyben, a Három nővérben, a Nem félünk a farkasból című darabban, a Macskajátékban, A mi kis városunkban, a Nórában.

Tolnayt nem csupán a háború előtti években ölelte keblére a kultúrpolitika, hisz az új hatalom is díjakkal halmozta el: 1950-ben Érdemes-, 1954-ben Kiváló művész-díjat kapott, 1951-ben és ’52-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, 1972-ben pedig SZOT-díjjal. Folyamatosan szerepelt a színház mellett filmekben, tévéjátékokban, mint például a Déryné, a Rokonok, a Mese a 12 találatról, a Micsoda éjszaka!, a Fűre lépni szabad, az Angyalok földje, a Pacsirta, vagy épp az Asszony a viharban.

Nem vesztett népszerűségéből a ’70-es, ’80-as években sem, emlékezetes alakítást nyújtott a Fekete gyémántokban, a Kojak Budapesten című vígjátékban és a Vörös grófnőben. A kilencvenes években karrierje másodvirágzását élte. Nem véletlenül kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1992), a Magyar Örökség-díjat (1997), és választották meg Budapest díszpolgárává (1997). A Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja.

Magánélete, mint a művészeknek általában, fordulatos volt. 1936-ban feleségül ment Ráthonyi Ákos rendezőhöz, lányuk, Zsuzsanna 1940-ben született. Fiúgyermekük a második világháború idején jött a világra, de rögtön meg is halt. 1945-ben elváltak, az ex-férj a szovjet bevonulást követően emigrált, lányuk pedig 1956-ban távozott külföldre.

Tolnaynak a Márai Sándorral való titkos viszonyáról még legközelebbi ismerősei sem tudtak, arról csak 1993-ban számolt be egy tévéműsorban. Darvas Ivánnal kötött házassága 13 évig tartott, Tolnay hűségesen és odaadóan látogatta férjét a börtönben is, miután a művészt az ’56-os forradalomban vállalt szerepéért 22 hónapi fegyházra ítélték. Végül 1958-ban mégis elváltak. Tolnay többé nem is ment férjhez.

A művésznő nevét őrzi a budapesti Madách Színház Tolnay Szalonja és a mohorai Tolnay Klári Emlékház, ahol szobrot is emeltek a tiszteletére. Sírja a Farkasréti temetőben található.

 

A hölgy egy kissé bogaras című filmjét 1938-ban mutatták be, a fekete-fehér, romantikus vígjáték rendezője Ráthonyi Ákos. A filmről bővebben az alábbi linken olvashat:

 

http://viranyos.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=172&Itemid=678

 

Szeretettel várnak a vetítésre minden kedves érdeklődőt a Virányosi Közösségi Ház munkatársai május 29-én, csütörtökön, 13 órára. A belépés díjtalan!